Zentai Péter: Van még fantázia az aranyban?

Martin Siegel: Az idén 1600 dollárt is elér egy unciányi arany.  Vegyen nyugodtan arany ékszert feleségének, a lányának, bárkinek karácsonyra.

Fotó: foonds.com

Egyébként az ékszer árának alig van köze az arany világpiaci szerepéhez. Az arany befektetésként csak tömb-, rúd- vagy érmeváltozatban, illetőleg aranybánya-részvényben intelligens dolog. Mellesleg, továbbra sincs más útja az aranyárnak - de említhetném az ezüstöt is -  csak a fölfelé.

ZP.: De hát a fák nem szoktak az égig nőni. Ha egy éve folyton emelkedik valami, akkor annak esnie kell egy napon.

M.S.: Ez igaz, 1600 dollár felett már én is el fogok adni. Arról van szó, hogy a világ vezető gazdasági, pénzügyi döntéshozói, élükön az amerikai jegybankkal, nyomják felfelé az aranyat. Hozzáteszem: nem ez a szándékuk, csak hát lépéseiknek ez a következménye.

Z.P.: Ugye arról van szó, hogy az amerikai jegybank az Egyesült Államok gazdasági teljesítményétől függetlenül nyomatja a dollárt, így próbálja elkerülni az újabb válságot?

M.S.: Pontosan. Mindenki tudja, a kisember éppúgy, mint a nagy befektető, hogy óriási mértékű infláció köszönt ránk. Mert egyébként összeomlik a világgazdaság, az egész pénzügyi rendszer. Az inflációt mesterségesen gerjesztik.

Z.P.: De hiszen egyelőre éppen az ellenkezőjét, az ársorvadást, a deflációt érzékelik a szakértők?

M.S.: Most még igen, de elképesztő a pénzbőség a világban. Egy, maximum két év múlva a bankok megint elkezdenek – ész nélkül – hitelezni, mindennek aztán kúszik, majd egyenesen robbanni fog az ára. Már most érzékeljük ezt a részvénypiacokon, Németországban beindultak fölfelé az ingatlanárak és főként a lakásbérleti díjak, mindez átgyűrűzik az egész fogyasztási szférára, és nem csak Németországban.

Z.P.: Szóval nagy gazdasági növekedés gerjed, ami jó, s aztán jő az infláció, ami rossz. Egyébként mekkora inflációt jósol a következő évekre?

M.S.: Már két év múlva kétszámjegyű lesz a nyugati világban.

Z.P.: Ne ijesztgessen, legyen szíves. Ez komoly? És ez ellen mit fognak lépni a jegybankok?

M.S.: Természetesen felemelik az alapkamatokat és deflációt csiholnak. Addig azonban mindennek emelkedik az ára, és akkor a legokosabb történelmileg, földrajzilag, kultúráktól függetlenül: Indiában, az  arab világban, Amerikában, Kínában, Európában, mindenütt bevált egyedül értékálló, könnyen mozgatható, korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló és szépen csillogó eszközbe menekülni.

Z.P.: Fogadjunk, hogy az aranyra céloz. Más még mi lenne jó?

M.S.: Sorrendet mondok: 1. arany, 2. részvény, 3. termőföld 4. ingatlan – a hosszú lejáratú államkötvényeket azonban azonnal el kell adni.

Z.P. Magyarországnak sok jó termőföldje van, akkor nekünk áll a világ!

M.S.: Áldás ez maguknak, a termőföld és a mezőgazdasági termékek ára robbanás előtt van.

Z.P. : És mi lesz a pénzekkel, a valutákkal? Azok – ha jól érzékelem – egymás ellen háborúznak, minden nemzet azon van, hogy leértékelje a valutáját.

M.S.: Ez már évek óta így megy, csak most kezdenek róla hevesen beszélni. Azt hiszik, hogy az győz, akinek jobb az exportteljesítménye, és az exporthoz le kell értékelni Amerikában a dollárt, Japánban a yent, Európában az eurót és így tovább.

Z.P.: Van más megoldás? Nekünk magyaroknak nem lenne jó, ha minél előbb bevezetnénk az eurót?

M.S.: Nagyon eltanácsolom ettől Magyarországot. Az euróra ború vár, mert újabb válságzónává alakul hamarosan az euróövezet, az eurót ugyanúgy nem kell bevezetni, ahogy a dánoknál sem vezették be. A Nyugathoz kell tartozni, de ahogy a dánoknál, úgy önöknél is élvezni és kihasználni kell a függetlenséget, a mozgásszabadságot – ebből ebben a világban most több hasznuk, mint káruk fog származni.

Z.P. Zavaros, inflációs évek jönnek ön szerint. Nem lehetne ezt elkerülni?

M.S.: De. A kulcs az aranystandard visszaállítása lenne. A politikának azonban önérdeke, hogy a vesztébe rohanjon a világ, mert a politika osztogatni akar, eladósít tehát. Az aranystandard, az aranyhoz igazított költségvetési és jegybanki politika a legnagyobb fegyelmet követeli meg, egyensúlyt a büdzsében, az állam sem befelé, sem kifelé nem adósodhat el. A világ fejlett országai eszerint működtek és jól fejlődött a világ, amíg létezett az aranystandard, ez az ideális állapot 1914-ig tartott. Elméletileg visszacsinálható az aranykor, de erre képtelennek tartom a mai politikusokat.

hvg