A távmunka munkajogi vonatkozásai Szakértők a ma még „gyerekcipőben járó” távmunka elterjedését prognosztizálják. Az Európai Unióban ugyan hozzávetőlegesen tíz millióan keresik kenyerüket távmunkával, de Magyarországon eddig alig több mint tízezer volt az otthonról dolgozók száma. Mint az a pályázatokból is kiderül, elsősorban telefonos ügyfélszolgálatra, internetes weboldal üzemeltetésére, grafikai munkák készítésére, szövegszerkesztésre, tervezésre, rajzolásra, könyvelésre, médiafigyelésre, idegen nyelvű levelezésre, fordításra lehet jelentkezni. A kínálatból kitűnik, hogy elsősorban a számítógéppel rendelkezők dolgozhatnak így.

Ez a foglalkoztatási forma nem csodaszer, de a fejlett világ tapasztalatai azt jelzik, hogy alkalmazása egyaránt kedvező lehet a munkavállalónak, a vállalkozásoknak, az állami szerveknek, az önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek. Előnye, hogy a gazdaság valamennyi szektorában alkalmazható, valamennyi olyan tevékenység elvégezhető ily módon, amelyhez a személyi számítógép, a telekommunikációs eszközök sokasága – fax, mobiltelefon – használható. A távmunka támogatói elsősorban azzal érvelnek, hogy új munkaalkalmakat, esélyegyenlőséget teremt, s hozzájárulhat a hátrányos helyzetű települések, körzetek felzárkóztatásához.

Ellenzői ugyanakkor aggályosnak látják a dolgozók ellenőrzését, hiszen nincsenek szem előtt, egyes szociológusok pedig a távmunkások társadalmi és szakmai elszigetelődésének veszélyét emlegetik.

Ma még sokan tévesen célnak és nem eszköznek tekintik a távmunkát. Tapasztalataik szerint a piacon működő cégeknél egyre inkább igény van arra, hogy távmunkahelyek teremtődjenek, azonban számos megválaszolatlan kérdés nehezíti a terjedését. Ilyen például, hogy meg kell-e határozni a távmunkás munkaidejét, az otthon 16–18 órában végzett munka nem megy-e a család rovására, kiszorul-e a munkaerőpiacról, romlik-e az esélye azáltal, hogy nem közösségben, hanem otthon, saját eszközeivel dolgozik. Gyakran felvetik, hogy milyen kockázatokat vállal a távmunkás, az otthoni baleset munkahelyi balesetnek számít-e, s milyen pszichés hatása lehet a közösségi élmény hiányának.

Az információtechnológia igénybevételével az elektronikus úton kiadott és elvégzett, általában számítógép igénybevételét megkövetelő távolról végzett munka. Persze több definíciót is leírhatunk, de a lényeg az, hogy nem a munkát végző, hanem a munka utazik a modern kommunikációs eszközök által nyújtott biztonságos útvonalon.

A kül- és belföldi gyakorlat alapján mely személyek alkalmasak távmunkára?
– a jól képzett szakember, aki tud és akar önállóan dolgozni;
– munkavégzésében kevés szociális segítséget igényel;
– az idejével jól gazdálkodik;
– az otthoni munkavégzést a család és környezete elfogadja, munkájában nem zavarja;
– folyamatos önképzést;
– jó írásbeli és szóbeli kommunikációval rendelkezik;
– informatikai ismeretekkel rendelkezik és azokat a gyakorlatban is tudja alkalmazni.

Mit vár el a megbízó, munkáltató, munkaadó stb. a távmunkát végzőtől?
– önálló munkavégzést;
– kevés irányítással, jó teljesítményt, hatékony munkavégzést;
– a távmunka végzésre kiadott munkának megfelelő szintű végzettséget (pl. fordító, tervező, elemző, könyvelő stb.);
– a határidő pontos betartását;
– az adatbiztonságot, titokvédelem biztosítását;
– a munkavégzéshez szükséges, idegen nyelvismeretet;
– lojalitás a munkaadóhoz, az általa biztosított eszközökön más cégeknek munkát ne végezzen, illetve erről tájékoztassa a megbízóját;
– biztosítsa a munkavédelmi törvényben leírt elvárásokat, valamint ergonómiai követelményeket (pl. érintésvédelem).

Hol is kellene elkezdeni, hogy ezeknek a követelményeknek megfeleljenek a hátrányos helyzetű csoportok?
Talán a fejlesztő és felzárkóztató programok indításával elérhető, hogy pár év alatt, ezen csoportokból a jó képességű és készségű személyek elnyerik a megbízók, illetve a munkaadók bizalmát és munkavégzési lehetőséghez jutnak.

A szakirodalom és a gyakorlat azt mutatja, hogy a távmunka egy motiváló eszköz a vállalati vezetők kezében a jó és a legjobb szakemberek, menedzserek kapják meg azt a bizalmat, hogy szakmai irányítás nélkül önállóan, az ország, vagy a világ bármelyik részében távolról a fejlett IT igénybevételével, végezhessék munkájukat.

Ezek közé tartoznak azok a gyermeküket nevelő szülők – korhatár, nemi és etnikai hovatartozás nélkül is –, akik a munkaadó elvárásainak megfelelnek, úgymint végzettség, képzettség, készségek, valamint távmunkavégzés esetén elengedhetetlen az IT-ismeretek gyakorlati alkalmazása. A távmunkában nem az etnikai hovatartozás, a jelentkezők neme, illetve a kora a meghatározó, hanem a végzettség, a szakmai felkészültség.

1. A távmunka fogalma

A távmunka személyi számítógépen végzett olyan szellemi tevékenység, amelyben a munkavállaló otthon, vagy egy közelébe kihelyezett munkahelyen (pl. teleházban vagy telecenterben), önállóan old meg feladatokat a távolban lévő munkáltató megbízásából. Munkája eredményét (amely valamilyen elektronikus formában továbbítható dokumentum) valamilyen távközlési módszerrel (interneten, intraneten, e-mailen vagy valamilyen elektronikus levelező rendszeren stb.) továbbítja, s többnyire a feladatokat is ugyanígy kapja. Munkáltatójával, főnökével és munkatársaival így elsősorban elektronikus úton, telekommunikáció révén tartja a kapcsolatot. Személyes megjelenésére a munkáltató központjában csak esetenként van szükség.

A távmunka különböző típusai, megjelenési formái ismertek
– Otthon végzett távmunka: a távmunka végzés alapvető formája, néhányan munkájuk többségét otthon végzik, míg mások a munkaidő egy részét megosztják otthonuk, illetve munkahelyük között.
– „Közeli” munkaközpontokban végzett távmunka: ezek a teleházak, közös távmunka központok, olyan szervezési megoldások, amelyek révén a cég központjához vagy a munkavállalók többségéhez közeli helyen az irodai működés feltételeit teremtik meg, annak érdekében, hogy a költséges és fárasztó ingázást mérsékelni lehessen.
– Telecenterek, amelyeket helyi közösségek, önkormányzatok hoznak létre, akik a létrehozás pénzügyi fedezete mellett szerepet vállalnak a folyamatos finanszírozásában is, annak érdekében, hogy a helyi vállalkozások megerősödését előmozdítsák.
– „Mobil” vagy „vándorló” távmunkások által végzett távmunka, amely a munkavállaló munkájával kapcsolatos utazásaihoz, vándorlásához kapcsolódik.

Nemzetközi tapasztalatok szerint nem minden távmunkás dolgozik teljes munkaidőben távmunkásként! Ellenkezőleg. Az otthon dolgozó távmunkások többsége az ún. alternatív, vagy osztott távmunka végzést preferálja, amikor a munka egy részét otthonában, másik részét pedig munkahelye telephelyén, vagy annak központjában végzi. A távmunkát mint atipikus munkát egyaránt lehet munkaviszonyban alkalmazottként, megbízási jogviszonyban vagy vállalkozóként végezni. Távmunkában valamennyi olyan munkatevékenység elvégezhető, amelyhez a személyi számítógép és/vagy a telekommunikációs eszközök sokasága felhasználható (faxok, mobiltelefonok, kommunikátorok, videokonferencia rendszerek stb.). Az adatrögzítéstől, adatkezeléstől kezdve, call-centerekben vagy mobilan végzett közérdekű tájékoztatói, szakértői tevékenységen át, az újszerű web-szakmai feladatok megoldásáig a skála szinte végtelen. A leendő távmunkástól elvárható szakmai és informatikai ismeretek, jártasságok és tapasztalatok színvonala is az elvárt feladattól függően differenciálódik.

A távmunka a nemzetgazdaság valamennyi szektorában alkalmazható. Nemzetközi tapasztalatok szerint először az IT-szektorban, a biztosítási és banki piacon kezdték alkalmazni a távmunkát. Gyakori, hogy tőkeerős gazdasági vállalkozások szervezetük korszerűsítése során a projektorientált feladatmegoldás, a decentralizált döntéshozatal miatt helyezik előtérbe a távmunkát. A távmunka eredményes eszköz lehet a rugalmas piaci alkalmazkodás során. A közösségi, államigazgatási szektor is „jól jár” a távmunka alkalmazásával, mert a távmunka javíthatja a szolgáltatás minőségét, korszerűségét.

2. Mit érdemes kikötni a munkaszerződésben?

A távmunkás nemcsak munkaszerződéssel foglalkoztatható, hanem a munka jellegétől függően vállalkozási, megbízási vagy bedolgozói jogviszonyban is. Munkaszerződésére alapjában véve ugyanazok a szempontok vonatkoznak, mint a hagyományosra. Néhány dologra azonban nem árt ügyelni.

– Kötetlen munkaidő, kötött elérhetőség: A távmunkás munkaideje általában kötetlen, maga osztja be úgy, hogy a konkrét feladattal a munkáltató által megszabott határidőn belül végezzen. Ezen túlmenően a munkaszerződésben fontos meghatározni azt az időt, amikor az alkalmazottnak elérhetőnek kell lennie a képernyőn. A szabad időbeosztásból következően a túlmunkaszabályok, a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó előírások csak akkor érvényesek, ha a cég 8 óránál hosszabb rendelkezésre állást ír elő. Érthetően nem kérhet pótlékot az alkalmazott azért, mert vasárnap ért rá dolgozni, holott munkaidejét másképp is beoszthatta volna. A szabadság kivételére ellenben a rendes szabályok irányadók. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az alkalmazottak néhány órás blokkokban szeretik végezni a munkájukat, délelőtt, délután és este. A dolgos időszakokat két-három órás privát időszakok szakítják meg.

– Munkaeszköz- és helyiséghasználat: Ha a munkáltató adja a munkavégzéshez szükséges felszerelést (személyi számítógép, fax, ISDN-telefon, nyomtató stb.), ezek természetesen a munkáltató tulajdonában maradnak, és a karbantartást, javítást is neki kell elvégeznie. Mivel a bútorzat és a lakás munkahelynek kijelölt része az alkalmazotté, a munkáltató cserébe irodabért és bútorhasználati díjat köteles fizetni, ez általában a lakbér meghatározott részének átvállalását jelenti.

– Adatvédelem: Érdemes külön pontot szentelni a szerződésben annak, hogy a munkával kapcsolatos adatokhoz illetéktelenek (családtagok, látogatók) ne férhessenek hozzá (többek között például kiköthetik a felek, hogy más nem dolgozhat a számítógépen). Ha kár esik a munkáltató tulajdonában levő munkaeszközökben vagy adatokban, az alkalmazottnak kell bizonyítania vétlenségét (pl. nem tehet arról, ha betörtek a lakásba). Hagyományos munkavégzés esetén ez éppen fordítva van, a munkáltatónak kell bizonyítania az alkalmazott vétkességét. A munkavállalóra nézve szigorúbb szabályt a távmunka esetében az indokolja, hogy a munkáltató felügyeletén kívül kerültek az adatok és a munkaeszközök.

– Ellenőrzés: A távmunka azért is előnyös, mert nem az állandó kontrollon van a hangsúly, hanem az adott határidőre megszülető eredményen, függetlenül attól, mikor és hol teljesítették. Ennek ellenére előírható a munkaszerződésben az az időtartam, amikor a cég ellenőrizheti a munkavállalót, személyesen vagy a képernyőn.

3. Technikai feltételek

A távmunkára való átállást csak azon szervezeteknél érdemes elkezdeni, ahol a munkahelyi kultúrának már részévé vált a korszerű kommunikáció-technológia alkalmazása; az e-mailt, az internetet a dolgozók nagy része és a vezetés is rendszeresen használja. Sokat lendíthet a sikeren egy vállalati intranet megléte, melyen keresztül egy helyileg távol kerülő dolgozó is részese maradhat a vállalat belső információs vérkeringésének.

A tényleges technikai igények mindenkor a megoldandó munkafeladathoz kell, hogy illeszkedjenek. Nem lehet általánosítható technikai vagy technológiai feltételekről beszélni.

Az otthon végzett távmunkához – a rendelkezésre álló lehetőségek és anyagiak függvényében – az alábbiak figyelembe vétele célszerű (de semmi esetre sem kötelező):
a személyi számítógép legyen kellően gyors, korszerű, viszonylag nagy memória kapacitású, legyen alkalmas az internetezésre és rendelkezzen korszerű (jogtiszta) programokkal, szoftverekkel. A hagyományos perifériák mellett a faxmodem és a telefonvonal (analóg vagy ISDN-vonal) biztosítsa a kellő adatátviteli sebességet. Az e-mail cím mellett nem árt, ha üzenetrögzítővel is rendelkezünk. Otthoni irodánkat lézernyomtató, szkenner, fénymásoló, CD-ROM, digitális fényképezőgép, tartalék winchester, célszoftverek (korszerű vírusvédő programok), és ergonómiailag gondosan megtervezett irodabútorok tehetik kényelmesebbé és versenyképesebbé. Látni kell viszont azt, hogy e nagyobb értékű eszközöket akkor érdemes beszerezni, ha erre ténylegesen van mód és igény. A nemzetközi irodalomban elterjedt SOHO (Small Office Home Office – azaz „kis iroda, otthoni iroda”) kategóriának való megfelelés elsősorban az egyéni lehetőségek függvénye.

Dr. Fodróczy Géza